És mit látok a magyar ingatlanpiacon?

A magyar és a spanyol ingatlanpiacon egyszerre dolgozva érdekes látni, mennyire más szemlélettel működhet ugyanaz a szakma két európai országban. Magyarországon újépítésű projekteknél gyakori, hogy minél nagyobb a volumen, annál alacsonyabb a közvetítői jutalék. Egy magánember sokszor magasabb százalékos sikerdíjat fizet egyetlen – akár egész életének munkáját jelentő – ingatlan értékesítéséért, mint egy üzletszerűen működő beruházó több tucat vagy több száz lakás eladásáért. Pedig egy projekt nem feltétlenül jelent kevesebb munkát. Hónapokon vagy akár éveken keresztül követjük az árakat, készletet, műszaki tartalmat, kezeljük az érdeklődőket, és sokszor az átadásig kapcsolatban maradunk a vevővel.

És mit látok Spanyolországban?

Egyes újépítésű projekteknél akár 10–12%-os közvetítői jutalékkal is találkozom, miközben Magyarországon 1–1,3%-os ajánlatok sem ritkák. De talán nem is a tízszeres különbség az igazán érdekes. Hanem a szemlélet. Spanyolországban természetes az ingatlanirodák közötti együttműködés. Ha az egyik félnél van az ingatlan, a másiknál pedig a vevő, együtt dolgoznak és megosztják a jutalékot. Versenytársak – de ettől még partnerek is lehetnek.

És van egy ennél sokkal személyesebb tapasztalatom is.

A VAPF 1963 óta működik, 8 500 ingatlant épített és értékesített, ma pedig több millió eurós luxusvillákat is fejleszt. A TM Grupo Inmobiliario 1969-ben indult, és már több mint 25 000 ingatlant adott át. Mindkét céggel együttműködöm. A VAPF-nál a tulajdonosi család egyik tagjával ültem tárgyalóasztalhoz. A TM központjában bemutattak a cég vezetőinek, és partnerként kezeltek. Nem azért írom ezt, mert különleges bánásmódot várnék. Éppen ellenkezőleg: azért érdekes, mert számukra ez láthatóan természetes. Olyan vállalatokról beszélünk, amelyek méretüknél és múltjuknál fogva igazán megengedhetnék maguknak a távolságtartást. Mégis értékesítési partnerként tekintenek arra, aki a terméküket piacra viszi és vevőt hoz.

Talán van ebben valami, amin itthon is érdemes elgondolkodni.

Beruházói oldalról azon, hogy a jó közvetítő nem pusztán költség, hanem értékesítési partner. Ingatlanközvetítőként pedig azon, hogy ha professzionális szolgáltatásról és értékteremtésről beszélünk, nekünk is ennek megfelelően kell értékelnünk a saját munkánkat – és talán egymásét is. Nem kell mindent átvennünk Nyugatról. De ami máshol évtizedek óta működik, abból talán érdemes tanulni.